Artur király halála
Történt pedig, hogy Artur király
hadba szállt a tengerentúli királyok hadserege ellen. Távollétében országa
kormányzását törvénytelen fiára, Mordredre bízta. Ámde alig érte el a brit
sereg a tenger túlsó partját, az áruló Mordred országszerte azt a hírt
terjesztette, hogy Arturt megölték a csatában, s az ország király nélkül
maradt. Mordred összehívatta a főurakat, és rábeszélte az ország első lovagjait,
hogy őt válasszák királlyá. Így természetesen Ginevra királyné keze is őt
illetné.
Ginevra Lancelot után menesztette
futárait, ő maga lovagjaival egy bevehetetlen várba zárkózott. Közben Artur
király is értesült fattya lázadásáról, és visszafordította seregét, hogy rendet
teremtsen az országban. De Mordrednek is sikerült csalárd ígéreteivel nagy
hadat toboroznia, és fegyveresei élén Artur király ellen vonult. Szörnyű
ütközet kezdődött a két csapat között. Alkonyatkor a csatateret halottak ezrei borították.
Végül Artur legjobb társai is kidőltek, s a félhomályban már csak egyetlen
fegyveres vitézt látott. Saját fia, Mordred volt az.
A király felemelte lándzsáját, és
így kiáltott:
- Imádkozz kegyelemért, áruló! Ütött
az utolsó órád!
A lándzsa Mordred testébe fúródott,
de a gaznak még maradt annyi ereje, hogy kardját Artur király mellébe döfje -
majd holtan a földre zuhant. A sebesült királyt lovagjai a közeli kápolnába
vitték, és megpróbálták elállítani vérét. Artur visszanyerte eszméletét, és így
szólt:
- Merlin jóslata beteljesült.
Megbűnhődtem bűnömért, saját fiam sebzett halálra. Most pedig fogjátok
kardomat, a híres Excaliburt, és hajítsátok messze a hullámokba.
Bedivier lovag engedelmeskedett a
király parancsának. Elvitte a kardot a tengerpartra, és belevetette a vízbe. E
pillanatban egy bukkant fel a habok közül, megragadta a kardot, és lehúzta a
feneketlen mélységbe. A távolból nagy fekete bárka közeledett a part felé. A
hajó kikötött, és egy talpig feketébe öltözött hölgy lépett a szárazföldre. A
különös ismeretlen így szólt Bedivier lovaghoz:
- Vezess Artur királyhoz!
Bedivier a király elé vezette az
ismeretlen hölgyet, az megérintette a sebesültet, és így szólt:
- Eljöttem érted, testvérem. Én
Merlin leánya, Morgana tündér vagyok.
A lovagok a fekete bárkára vitték
Artur király testét, és Morgana tovaszállt a sötét habokon. A nép soha nem
hitte el igazán Artur király halálának a hírét. Sokan azt tartják, hogy ma is
közöttünk jár.
Ginevra királyné kolostorba vonult,
hogy élete fogytáig vezekeljen súlyos bűnéért.
Lancelot lovag pedig beállt a
keresztes vitézek seregébe, és kardjának erejét a Hit szolgálatába állította.
Félelmetes híre elrettentette a pogányokat, és sok dicsőséget hozott a
Kerekasztal lovagi hírnevére.
/Ford.: Román József/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése