Láttam hajnalt és alkonyatot láp s szellős domb felett,
szép volt s ünnepi, mint a halk ó-spanyol énekek,
láttam tavirózsával a tündéri tavaszt,
amint meghozza a meleg esőt és friss füvet fakaszt.
Hallottam a tengerek énekét s zengő virágokat,
néztem vitorlám íve alól messze világokat,
de a leggyönyörűbb, amit az Úr mutatott valaha,
az a kedvesem szava, haja, szeme és ajka piros vonala.
/Ford.: Szabó Lőrinc/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése