A sümegi gesztenyefák
lombja ma is fekete-zöld,
s gyuladozik rajtuk a láng
a régi cukrászda előtt.
A postánál is mind virágzik,
mintha játszanák mimelőn
a telefon fehér csigáit
a dróttal hálózott tetőn.
Tömött sátrak, fehér virágok,
ahogy nézlek benneteket,
látom még a régi diákot,
esős reggel itt őgyeleg.
Ballagdál, egy rozzant kerékpárt
tolva ki épp a fák alól,
s vonulnak sorban a zárdisták,
sapkájukon szép pávatoll.
Közelükbe menni is restell,
mert a nadrágja csupa sár.
Sárcsapó öreg kerekekkel
messziről iskolába jár.
Minden reggel, mikor a pékek,
kezdték a zsömlét hordani,
ti adtatok itt neki szépet,
gesztenyék virág-tornyai.
Ti jöttetek most újra vissza,
idézitek sok lábnyomát,
míg hajt a régi biciklista
a kedves kisvároson át.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése