Leo Greiner: Szerelem

Két árny vagyunk, más-más a mi világunk,
találkozunk egy kőrisfának árnyán.
A távoli mezőn magunkban jártunk
és éji szállást néztünk boglya árván.
Akkor megálltunk egy mély pillanatra,
a mult időknek ismerőseként
köszöntünk s lelkünk a láz elragadta.
Én arra, ő meg más ösvényre tért
s mindketten az ősi éjbe süllyedénk.

/Ford.: Kosztolányi Dezső/