Fecske csivog. Fecske lehet februárban?
Kapom a szemem a hangja után: van,
van bizony, itt repül elegánsan
a Nílus nagy árja fölött Asszuánban,
hol izzik a háttér sivatagnyi homokja,
most fecskék ülnek a rom-pilonokra,
mint tört félmondat után is a pontok
s a drótra ( épp metszi a tág horizontot )
egybefogni eget, évezredeket, fényt
piciny ruhaszárító-csipeszekként:
csak a látvány nekem, az maga ünnep,
hogy sírok, romok fölött odagyűlnek
búcsuzni, mivel megint hazatérnek,
s óh – örökös ingázói az égnek –
a hírt csicsergik, amit a drót diktál,
kis távirászok, hogy tavaszodik már
otthon is lassan: megy a hó, fogy a tél –
s azt meg, hogy a létnek egy röpte a sorsunk
és Afrikában így összefutottunk,
vigye meg közülünk, ki előbb hazaér…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése