Wilhelm Müller: Hová?

Egy csermely itt csobog le -
sziklák szivén fakadt -
a völgy felé csobog le
csillámló, fürge hab.

S én nem tudom, mi sarkallt,
mi súgta untalan:
vegyem vándorbotommal
a völgy felé utam.

A völgy felé, csak egyre
a víz mentén tovább,
mely egyre csillogóbban
s fürgébben csordogált.

Ó, mondd, hová, te csermely?
Ösvényem ez legyen?
Csacskán csobogva szinte
megszédited fejem.

Mit is beszélek? Ó, nem,
nem csacska hab csobog:
hablányok énekelnek
s ropják a táncot ott.

Csobogjon csak! kisérjük
vígan, mi vándorok:
hisz csillogó patakban
malomkerék forog!

/Ford.: Kárpáty Csilla/