Wilhelm Müller: A hársfa

Kapunk előtt, a kútnál
egy hársfa bólogat.
Árnyában álmodoztam
mézédes álmokat.

Kérgébe róttam egykor
betűt, sok kedveset,
örömben, búban egyre
hívón édesgetett.

Mélységes éjszakákon
vándorlok szüntelen -
s a vak sötétben egyszer
lehunytam én szemem.

S a gallyak egyre zúgtak,
s így szólított a hárs:
"Jöjj hozzám, ó, barátom,
jöjj, nyugtot itt találsz."

Hideg szelek fütyültek
arcomba, messze szállt
a kalpag is fejemről,
de csak mentem tovább.

Órákig bandukoltam,
s oly messzi már a hárs,
de zúgja-zúgja, hallom:
"Nyugalmat itt találsz!"

/Ford.: Kárpáty Csilla/