Ne várj reám...lásd, nem bántam meg én sem,
hogy íme most örökre hagylak el,
s ezernyi szent imám, se boldog esküvésem
szerelmedért tovább nem esdekel.
A szenvedélynek én igaz szivemből
nem adhatom magam játékszerül,
míg itt az elnyomó bilincsek átka csendül,
s körös-körül ha tort a szégyen ül.
Már hívnak. Hát bucsúzzunk el ma csendben.
Panasztalan, de mindörökre lám.
Nagyon szeretlek. Ám az életem s szerelmem
hazámnak áldozom. Ne várj reám.
/Ford.: Hárs György/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése