Harmat tüze gyúl a fa lombján,
és nap tüze gyúl a tavon.
Arcán anyajeggyel a szép lány,
mint rózsa, virít a padon.
Oly drága a szívnek e látvány.
A lányt csupa csipke lepi,
ring a clavecin muzsikáján
s aranyszínű fény öleli.
Tavasz puha csókjai égnek
a zöld lugas íve fölött.
És ím, jön a márki, a délceg,
meghajlik a lányka előtt.
Áll a jól betanult szerepében,
paróka fehére fején -
áll kék selyem öltözetében
s egy rózsa pirul tenyerén.
"Ön én, kuzinocska imádom.
Fogadja: e rózsa öné!" -
S könnyed mosoly indul a szájon
hajlóban a lányka fölé.
Már árad a park üde zöldjén
s sápadtan a köd gomolyog,
s a víz violás-ködű színén
a hold arany-arca forog.
/Ford.: Tellér Gyula/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése