Madarak a várkertben
este de híttak:
Maud, Maud, Maud, Maud,
így híttak és ríttak.
Hol volt Maud? Erdőnkben,
s ki más vele mint én,
erdei liljomot
fűzvén és hintvén.
Madarak erdőnkben
daloltak a lomb közt:
Maud itt van, itt, itt,
itt a liliom közt!
Csókoltam: hagyta ő.
Gyermeteg arcú,
tizenhét éves sincs,
de magas, karcsu.
Ó, de kiáltanék,
most vagyok büszke:
enyém a Maud szive,
mennybéli üdve!
Látom, hogy merre ment
lányosan lejtve:
fű arra megüdült,
harmatot ejtve.
Madarak a várkertben
ríttak is érte:
„Hol van Maud, Maud, Maud?
Valaki megkérte.”
Kapunál paripa
nyerít, vihog folyton…
Nem téged választott:
elmehetsz, lordom!
/Ford.: Babits Mihály/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése