Borisz Paszternak: Minden valóra vált

Fölhigult, kásás lett az út ma,
szélire tartok, ott a jobb.
Jeget, agyagot összegyúrva
folyós latyakban caplatok.

Elröppen egy szajkó csevegve
a vetköző nyíres felett,
súlytalan szökken az egekbe,
mint félig-kész épület.

Röptében én az eljövendő
teljes életre látok át,
s minden ízében betellő
holnapra, mely valóra vált.

Járom az erdőt meg-megállva.
Terped a köd, pásztákban áll.
Visszhang felel rám, mint madárra,
a világ minden útja vár.

A lucskos, agyagos homokban,
hol a pőre föld fölhasadt,
pötyög egy madár hangfogósan,
pillanatokig néma csak.

Mint zenélő dobozt, az erdő
hallgatja a halk madarat,
szavát fölkapja visszazengőn,
s vár, vár, míg a hang elapad.

S most hallom, vagy öt verszta messze,
az útjelző póznák alól
lépés neszez, fákról pereg le
s ereszekről zuhog a hó.

/Ford.: Garai Gábor/