Borisz Paszternak: Tisztuló idő

Jókora tó, akár a teknő.
Felette felhő-garmada:
sok nagy, fehér, otromba felhő,
mint jeges hegycsúcsok hada.

A változó napfénnyel együtt
változik az erdő szine.
Előbb kigyúl, aztán a felgyűlt
árnyékok korma lepi be.

S ha múlik az esők haragja,
s kékség les a felhők között, -
csupa ünnep az ég darabja,
s a fű örömbe-öltözött!

Csitul a szél, tisztul a távol,
nap ömlik el a réteken,
s a lombok zöldje úgy világol,
mint szentkép színes üvegen.

Templomok festett ablakában
így bámulja a végtelent
koszorús, fényes glóriában
a cár, a dalnok és a szent.

A mindenség: akár a templom
belseje, s az ablakon át
kívülről néha-néha hallom
egy messzi kórus dallamát.

Természet, béke, véghetetlen! -
benned való szolgálatom
szent reszketéstől átölelten
örömkönnyek közt vállalom!

/Ford.: Tellér Gyula/