Már itt van a május, a fák rügyesek,
üljön csak a házban a gondba-veszett:
míg fellegek úsznak a mennyeken át,
elmém tovavonja a messze világ.
Őrizze apámat, anyámat az ég!
Jobb sorsot igérhet a messzi vidék!
Van út, mit a léptem még sose mért,
van bor, melyet ajkam még sosem ért.
Fel hát, a nap izzik, előre tehát,
völgy mélyein és hegyek ormain át!
Ér csobban, a sűrű susog szelíden,
s mint könnyű pacsirta, ujjong a szivem.
S estére a szomj egy ivóba sodort:
"Csaplár, ide! Kellene egy kupa bor!
Fogd fel hegedűd, muzsikus-fiu, majd
én meg dalolom szeretőmről a dalt."
S ha nincs fogadó sem, a csillagos ég
őrsége nekem nyugovásra elég:
szélfútta falomb vet alám nyoszolyát
s ébreszteni csókot a pirkadat ád.
Kószálni csak egyre, ifjonti kedély!
Isten heve tölt be, megújul a vér:
a szív dala szárnyal a mennyeken át:
Szép vagy, üde, távoli messze világ!
/Ford.: Molnár Imre/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése