Mély, tiszta csönd: a sík piheg
a forró déli nap hevében:
lágy, rózsaszínű fény lebeg
ragyogva régi sírkövén fenn:
virul a rét, az illatár
a nyári kék magasba száll.
Futrinka surran odalent
páncélosan a cserje alján,
a méhe ágról ágra leng
fürtökben a virág harangján,
majd egy pacsirta húz elő,
s csupa dal lesz a levegő.
Kis ház áll, félig omladék,
a napsugárban elhagyatva:
békésen ajtajába lép
s méhei után néz a gazda,
míg egy kövön a lomb alatt
gyermeke nádsípot farag.
A csöndet alig bontja meg,
ha zeng a falu tornya távol.
Lehunyja szemét az öreg,
álmodik a méz-aratásról.
- Még nem zavarta meg az ő
békéjét a bolydult idő.
/Ford.: Rónay György/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése