Egy völgyben, szegény pásztornépek
között minden év tavaszán,
ha zendült a pacsirta-ének,
feltűnt egy tündérszép leány.
Nem volt a völgy szülőhazája,
nem tudták, honnét tűnt elő,
s a szem nem lelt többé nyomára,
mihelyt búcsút vett tőlük ő.
Áldás és boldogság kísérte,
amerre járt, a szív derült,
de méltósága, fennköltsége
bizalmaskodást mégse tűrt.
Virágokat hozott s gyümölcsöt,
melyet más táj nevelt talán
s más égbolt napfénye fürösztött
boldogabb természet nyarán.
S ő szétosztotta mind e jókat,
gyümölcsöt itt, virágot ott:
az ifjú és a roskadó agg
ajándékával távozott.
Telt kézzel várt, ha jött a vendég:
de ha két szeretőt talált,
azoknak adta kincse teljét,
a legeslegszebb rózsaszált.
/Ford.: Rónay György/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése