Szemeim, ti kedves ablakok,
annyi édes látványt adtatok,
képet képre bocsássatok,
lesztek úgyis egyszer majd vakok!
Fáradt pilla csuklik kialudt
fényetekre, nyugtot lel a dúlt
lélek, vaksin a vándorsarut
leoldja, sötét ládába jut.
Két szikrát lát még, ha visszanéz:
benső páros csillag, hunyni kész,
megrebben a lángja, s elenyész,
mint egy pillangószárny-rebbenés.
Még bolyongni hív az esti rét,
társam hunyó csillag-ékes ég:
ó szemem, míg pillám győzi még,
idd a föld arany fölöslegét!
/Ford.: Lator László/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése