Nagymama hintaszékben,
könyv felett bólogat,
nem értem, oly öreg már
s mindég olvasna csak!
És vaksi már, de hordja
a vén szemüveget,
még mindig oly kiváncsi,
akár egy kisgyerek.
De most úgy elmerengett,
tán reggel óta már,
nem látja, hogy a mopszli
szoknyáján ráncigál,
nem látja, hogy a macska
réklijébe bujik,
s hogy a kedvenc kanári
csipdesi ujjait.
Oly békén tűz a nap le,
fényes arca ragyog -
ó teremtőm az égben,
a nagymama...halott!
/Ford.: Tótfalusi István/
könyv felett bólogat,
nem értem, oly öreg már
s mindég olvasna csak!
És vaksi már, de hordja
a vén szemüveget,
még mindig oly kiváncsi,
akár egy kisgyerek.
De most úgy elmerengett,
tán reggel óta már,
nem látja, hogy a mopszli
szoknyáján ráncigál,
nem látja, hogy a macska
réklijébe bujik,
s hogy a kedvenc kanári
csipdesi ujjait.
Oly békén tűz a nap le,
fényes arca ragyog -
ó teremtőm az égben,
a nagymama...halott!
/Ford.: Tótfalusi István/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése