Csordulj lágyan, puha hullám,
ujjaim közt, szép len, folyj csak,
csöndes buzgalomra gyúlván,
arany szállá hadd sodorlak!
Napjaimnak kísérője,
nemsokára büszke kelme,
búm és kedvem belédszőve,
imádkozva, énekelve.
Oly nehéz vagy könnytől, gyásztól,
húz a mesék, álmok szála,
oly nehéz a fülledt láztól,
érted, élet mirtusfája!
Sejti-e, ó, szőttesem te,
lelkem mennyi titkos vágya,
szerelmemnek milyen kincse
kerül véled otthonába?
Sebeimre balzsam enyhe
légy te, gyolcsom, hűsen, lágyan.
Jó, hogy rátalált szivemre
kertünk szöllőlugasában!
Egyre jobban csendül bennem:
boldogságát kell betöltnöm,
mellén csüngő éke lennem
és az ege itt a földön!
/Ford.: Pákozdy Ferenc/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése