Míg elnyúltam a gyepen
édes-önfeledten,
vándormódra, hirtelen
felmordult felettem
tompán a nagy ég.
Felnyitottam szememet,
s láttam: a sok felleg
gomolyogva közeleg,
s fölöttem kerengnek
félős madarak.
Ifjúságom hajnala
napfényes volt, boldog -
s jött a fellegek hada,
s megjöttek a gondok
sötét-tömören.
/Ford.: Eörsi István/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése