Petőfi Sándor: Könyüim

1

Áldás reátok ligetemben
Odább iramló csermelyek!
Utaitokon a szép tavasznak
Hímes virági teremnek.

Ez arc fölött is két patak foly,
Folytok, szerencsétlen könyek!
De halvány pályátok körében
Virágok ah nem zsengenek.

2

Forró sugárokat
Lövell a nyári nap:
Sugári lánghevén
Patak, folyó apad.

O forró nyári nap,
O lángoló sugár,
Könyűmnek árjait
Apasztanád ki bár!

3

Eljött az ősz: a part virága
Hervadva hull a csermelyár habjába.
Eljött a bú: az élet képe
Kihalva fúl könyek özönébe.

4

O télnek dermesztő hidegje!
Mely a folyókat lebilincseléd:
O télnek dermesztő hidegje,
Bilincseld le szememnek cseppkönyét!

5

Fuss, o patakcsa,
Fuss csüggedetlen:
Megnyúgoszol majd
A tengerekben.

Hullasz könyüm, hullj:
O a halálban
Számodra is tán
Megnyúgovás van.