Samuel Daniel: Ha majd mások

 

Ha majd mások már hervadtnak találnak
s te ülsz tűnődve és szomoruan,
és már hiszel tükröd igaz szavának,
mely azt mondja: mindennek vége van:
bennem akkor is friss lesz a sebed,
húnyt tüzednek bennem marad a hője,
s mert tavaszodban úgy szerettelek,
csak hűségem növeli sorsod ősze
A világ furcsa csodája leszek,
láng leszek mely az üszkön is lobog:
s egyszerre megérted a szivemet
s hogy nem kellettem, sajnálni fogod.
Siratod a gúnyt, mely könnyem kacagta,
ha majd fehér tél hull sötét hajadra!

/Ford.: Szabó Lőrinc/