Mit bánom én, ha nincs jó szavad egy se
vágyódó szívem széptevő szavára:
mondják, oly zordon szíved sziklasága,
hogy nincs szikla, mely keményebb lehetne.
Mondják, számító közönyöd hidegje,
mellyel fogadsz, igézet bizonyára,
s szerencsétlen-hatalmas bajra váltja
egész jövőmet varázsod nevetve.
Mondják...Mit bánom én! Ágyadba engedj!
Add nekem tested, két karodba kapván,
ajkad ajkamra nyomd, mellemre melled,
hogy ne tudjam: én vagyok ez? te vagy tán?...
Hazudsz, ha csókolsz? Hazudsz, ha ölelgetsz?
Legyen minden hazugság...de csak aztán.
/Ford.: Majtényi Zoltán/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése