Ott zene zúg: az éj itt nesztelen,
a virágokból álom-illat száll fel:
én mindig, mindig rád emlékezem,
aludni vágynék, de neked a tánc kell.
S a zene őrjöng, csepp nyugtot se hagy,
a gyertyák égnek, és vonók sírnak,
táncos körök csukódnak össze s nyílnak,
mindenki lángol: sápadt csak te vagy.
S neked a tánc kell. Nyúlnak már utánad
karok, szived felé: s te engeded!
Látom fehér, ellibbenő ruhádat,
és lepke-könnyü, gyöngéd termeted.
És árad éji illat édesen,
virágkelyhekből álmodóbban száll fel.
Én mindig, mindig rád emlékezem,
aludni vágynék, de neked a tánc kell.
/Ford.: Eörsi István/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése