Fáradt minden körül: az ég bágyadt-fakó,
színe, a szél, a víz, az épp most születő hold,
az éjszaka, a zöld homályban szunnyadó
erdő, a nyírlevél, mely megadón aláhullt.
Csak a szökőkút él: zeng fecsegő szava
az életről, amely magába bújva hallgat.
Ó, mily bölcs, erős vagy, őszi éjszaka:
halálba merevülsz, hogy harcodat feladtad.
/Ford.: Rab Zsuzsa/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése