Álmomban arcod: mint a nap tavasszal.
Köszönöm ismerős szépségedet,
s becézgető hullámmoraj-szavakkal
magammal sodrom drága képedet.
Itt nincsen kétely, mélyhomályu bánat,
álmomban minden szó kimondatik.
Tovább-tovább, és száll csak, egyre száll csak
veled, s velem a szélsodort ladik.
Előtted én, féltérden meghajolva,
míg a varázsos játék foglyul ejt,
s hátad mögött, fölcsapva-szétomolva
homályos hangok áradása lejt.
/Ford.: Tellér Gyula/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése