Afanaszij Fet: A telihold mily fényesen

A telihold mily fényesen
süt, a tetőt ezüstre festi.
A függöny árnyán ülsz velem,
hallak pihegni-lélegezni.

Az éji dal a langymeleg
fészekből felszárnyal s aláhull.
Az a csillag fejed felett,
ó nézd, hogy ég, hogy halványul.

Megérted szikrázó tüzét
s az éjfélt édes énekével,
de ami a szívemben ég,
azt neked nem mondhatom én el.

Himnuszt zeng a színed előtt
az egész éj ezernyi hanggal,
de a titkos, a mély gyönyört
én némán elviszem magammal.

/Ford.: Lator László/