2014. október 30., csütörtök

Albert Júlia: Őszi fák alatt


Anyám az őszt szerette
A zizegő avart
És itt ült órák hosszat
A sárgult fák alatt
Csak ült és elmerengett
A múlt idők felett
Anyám az őszt szerette
S egy ősszel útra kelt
Nagy hosszú útra kelt

Most én hívom életre
Az elszállt árnyakat
Szép őszi napsütésben
A sárgult fák alatt
Egy-egy tünt emlék éled
Mint villanó sugár
S az álmoknak ködében
Anyámnak lelke jár
Fáradt bús lelke jár

Susogó őszi szellő
Száll szökve szerte szét
Az mond halkan fülembe
Sok régi szép regét
Anyámról ki szerette
A zizegő avart
És itt ült órák hosszat
A sárgult fák alatt
Az őszi fák alatt

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5