António Candido Goncalves Crespo (Brazília): Mater dolorosa

Midőn eltűnt a barna bárka messze,
egy asszony állt a parton még zokogva,
miként keservnek könnyáztatta szobra,
a gyötrő látványtól kővé meredve.
Derűs, tiszta bolt hajlott az egekre,
és vijjogó sirályoknak csapatja
a tengerről a kék lapályu partra
ellátszott messzi körbe szállva szerte.
A napkorong lehúnyt a habtaréjba,
helyébe szállt a kedves hold karéja,
fürdetve hajnal-fénnyel büszke szirtet.
Szegény anya, nem gondolt mit se véle,
hogy napszállatra jő a hold kelése,
hogy hullám-mélybe fullad a tekintet.

/Ford.: Majtényi Zoltán/