Állok az írótámla mellett
Meglátom az ablakon át a kertben a bodzabokrot
S ráismerek benne valami vörösre és feketére.
És hirtelen augsburgi gyermekkorom
Bodzái jutnak eszembe.
Perceken át egészen komolyan
Fontolgatom, elhozzam-e asztalomról
Szemüvegem, hogy mégegyszer megnézzem
A vörös ágacskákon a fekete bogyókat.
/Ford.: Garai Gábor/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése