"Most már vezess mindenhová
Most már nyiss ki minden ajtót..."
(A Kékszakállú Herceg Vára)
Miket szelíd kezed nyitogat,
zárjuk be a szörnyű kapukat.
Mindegyikük rémít, csúnya seb:
legyen már a világ csendesebb.
Lelkem gazfölverte rétjein
gyógyító szép szemed széttekint.
Fájdalombadermedt szőnyegén
nyomban táncra kél a szőke fény.
Egyszer jártunk ott a szigeten,
Puck szökellt az ámult szíveken.
Csillogott a víz, a kis falu
mint a fáradt gyermek, úgy aludt.
Nem mentünk el onnan, jöjj velem,
régi szép magunkat föllelem.
Megmutatom, látod: ott vagyunk,
soha onnan el nem szállhatunk.
Azóta is ketten kettőnkre
ott várunk az apró erdőben.
Szánkózik a Hold az ágakon
jótékony sugárral egybefon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése