Hogy jött a búcsú
csönd s könny közepett,
tört szívvel, hosszú
évekre, lehet,
vált arca hidegre,
lett csókja jeges:
az az óra jelezte,
hogy mit hoz ez.
Kora reggeli harmat
hullt rám hidegen -
sejtelme a bajnak,
mely itt rág szivemen.
Megtört fogadalmad,
híred ledér:
említeni hallak,
s csak szégyened ér.
Meghallani lélek-
harang a neved:
sűrű veriték lep -
hogy szerettelek!
Ismerlek-e: senki
se tudja, csak én:
s még mennyi, de mennyi
kín lesz az enyém!
Titkon szerettünk -
s most néma vagyok,
bár szíved heve eltűnt,
s lelked becsapott.
Ha múlnak az évek,
s egyszer rád lelek,
mint köszöntenélek?
Csönd s könny közepett.
/Ford.: Rónay György/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése