Thomas Moore: Nyár búcsúja rózsa

Nyár búcsúja rózsa,
jaj, maga virul:
hogy társa megannyi
hervad, lehull:
rokona nem él már,
bimbó se feszül,
áll árva tüzével,
sóhajt egyedül

Magányos! Mint hagynám,
ahogy így epedezz!
Alusznak a szépek?
Társuk lehess!
Ágyadra kezemtől
szirmod suhan,
hol annyi hever már
illattalan.

Így tűnjek! ha barátság
már nem üdit:
s fosztják a szerelmek
szép ékköveit!
Ha elszáll a hű szivek
rövid nyara,
ki vágyna e földön
lakozni maga?

/Ford.: Tandori Dezső/