A májusi hold csupa láng ma, szivem,
lámpást visz a földi bogárka, szivem:
fáradt a világ,
a ligeten át
szökjünk ki a néma határba, szivem!
Ébredj! - csupa fény a nagy ég, gyönyöröm,
csókunk sose volna elég, gyönyöröm,
s ha rövid a nap,
hát legokosabb
meglopni utána az éjt, gyönyöröm!
Már alszik a föld megigézve, szivem,
csak Csillagász les az égre, szivem,
meg én, aki ott
egy ablakot
s egy szebb sugarat veszek észre, szivem.
Jöjj hát, míg nem kel a nap, gyönyöröm,
a Tudós szeme mást kutat, gyönyöröm,
s ha csövébe befog,
hát azt hiszi, hogy
te is ég tüze, csillaga vagy, gyönyöröm!
/Ford.: Szabó Lőrinc/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése