Húsz év múlva szemem, lehet,
homályosnak lát fényeket,
de megismeri a szemed
még akkor is.
Húsz év múlva, lehet, sötét
hűs lyukban alszom, hol az ég
dörgését nem hallotta még
a mély sosem:
hol fű borítja síromat,
egy jajt - nem túl bánatosat -
küldj majd felém, és ott marad
hangod velem.
/Ford.: Tapfer Klára/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése