A Szépség lányai közt nincs
gyönyörűbb ma nekem,
hangod úgy elbűvöl, mint
szerenád a vizen:
dalok komoly varázsa
terül az óceánra,
ragyogva vár a hullám,
a szél megáll az útján:
s fény-láncát húzva elring
a hold a mély felett,
amely úgy szendereg, mint
egy álmodó gyerek:
így hajlik önfeledten
feléd a szomju szellem,
csöndes, nagy odaadásban,
mint vágyó tenger a nyárban.
/Ford.: Szabó Lőrinc/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése