Google+ Followers

2014. október 26., vasárnap

John Keats: Stanzák



December éje zordon,
de boldog vagy, te fa,
mert egy ágad se gondol
szép zöld lombjaira:
dérrel süvit a tél is,
fagyassza bár a szél is,
rügyét kibontja mégis,
ha majd tavasz fuvall.

December éje zordon,
de boldog vagy, patak,
vized nem arra gondol,
hogyan sütött a nap:
elönt édes felejtés,
kristály habod se lejt, és
sosem gyötör kesergés,
a fagy panaszt se hall.

Bár ezt tennék a drága
leányok és fiúk!
De van, kit nem gyötör, ha
az öröm messzefut?
A változást tudod bár,
nem orvosolhatod már,
a tompaság sem óv már –
ezt még nem zengte dal.

/Ford.: Devecseri Gábor/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5