Elmúlt a nap s minden édes vele!
Lágy kéz s kebel, édes ajk és beszéd,
hő lehelet, halk szó, félig zene,
szép szem, formás test s lankatag derék!
A bimbózó bájú virág lehull,
elveszti a szépség képét szemem
s a szépséges formát karom, fakul
hang, melegség, fehérség, földi menny –
Korán enyésznek, mikor est közelget,
s illatos fátylú szerelem sötét
ünnepnapja vagy éje fonja rejtett
gyönyör számára sűrű szőttesét:
de böjt s ima közt bújtam e napon
Ámor misekönyvét, hát alhatom.
/Ford.: Kálnoky László/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése