"Már rügy fakad az ágon.
Engem a szerelem gyötör,
és elkerül az álom."
Egy nap megyek lóháton én,
kalandra fel,
hallom: egy lány a völgy ölén
így énekel:
"Pusztuljon el!
Ne kapja meg soha, mi kell,
csak mindig vágyjon!"
Már rügy fakad az ágon:
engem a szerelem gyötör,
és elkerül az álom.
Ahogy meghallottam a dalt,
kerestem őt:
megleltem árnyas fák alatt
e boldog nőt
egy tölgy előtt.
Megkérdeztem az éneklőt:
"Mért dalolsz, lányom?"
Már rügy fakad az ágon:
engem a szerelem gyötör,
és elkerül az álom.
A bájos lány két dal között
imígy felelt:
"A szeretőm megesküdött:
mindig szeret -
s most hűtlen lett.
Bár hoznék rá kínt és sebet,
s derűt ne lásson!"
Már rügy fakad az ágon:
engem a szerelem gyötör,
és elkerül az álom.
/Ford.: Nádasdy Ádám/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése