Szeretem a tengert, ha kihalt a partja,
mikor az égkék óriás senkit sem igéz meg,
s varázsát szinészként másra nem pazallja,
amikor a tenger csupán önmagának élhet.
Kedélyét olyankor én nagyon megértem,
tudom mire gondol minden hullámmozdulatkor,
s örülök, hogy derűs kedvében s dühében
senkivel se játszik kacérkodva akkor.
/Ford.: Garai Gábor/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése