Ölbey Irén: Völgy

 Nézd, itt lenne jó élni, ebben
a széttárult völgyben, ahol
sárgarigó és csíz dalol,
s a szálló szélben illat lebben.

Zöld repkény futná be a házat,
a kertben sok-sok rózsafa
s hűs dália virítana.
A kutyám Béke vagy Alázat

vagy Szeretet névre hallgatna.
Vagy lehet, hogy három kutyám
lenne s feküdnének tunyán
a napban, csak néha vakkantva.

Élnék, mint egy szent, szemlélődve,
S ha eljönnél, új verseket
olvasnék fel halkan neked,
míg alkony terülne a völgyre.

S ha a csillagok kigyúlnának,
elkísérnélek, úgy bizony
és velünk jönne az úton
a Béke, Szeretet s Alázat.

No, nézd, majdnem elfelejtettem,
egy szelídített őzike
is szökdösne itt s drága, te,
azt nagyon szeretnéd a kertben.

 S az aranyörvös galambokról
is beszélgessünk egy kicsit,
ahogy a begyük fényt iszik,
rájuk szívem szívesen gondol.

Ó, itt sok-sok örömem lenne.
Rózsát szemeznék álmatag

vagy eltűnődnék, merre vagy,
S így peregne az életem le.