Pósa Lajos: A tücsök bandája

Egyszer egy kistücsök
Mit gondolt magába?
Hogy a nagy világot
Végig muzsikálja:
- Sose hallottak még,
Tudom, ilyen nótát!
Elringatom vele
Sorba a vadrózsát.

Nagy kedve is szottyan
A híres prímásnak:
- Gyere velem, szúnyog,
Gyere szekundásnak!

Megy vele a szúnyog,
Megyen a dongó is...
Szól már a hegedű.
Klarinét, brugó is.

Kiül a nefelejcs
A patak partjára:
- Szebben szól a mező
Dalos pacsirtája!

Csendül is az ének
A levegőégben,
Minden virág, fűszál
Reszket örömében.

Tücsökprímás bezzeg
Restellte a dolgot,
Zöldleveles, lombos
Erdőbe sompolygott.

Megy vele a szúnyog,
Megyen a dongó is,
Szól már a hegedű,
Klarinét, brúgó is.

Suttogja mind a lomb
Az erdő vadrózsája:
- Szebb ám a mi bandánk
Gyönyörű nótája!

Szól is már, szól is már
Cinke cinegője,
Gerlice bugója,
Pintyőke csengője.

Tücsökprímás bezzeg
Restellte a dolgot,
Szedte-vette lábát
És haza sompolygott.

Megy vele a szúnyog,
Megyen dongó is,
Hallgat a hegedű
Klarinét, brúgó is.