Ó, boldog óra, melyben megismertem,
ki meggyőzte szerelmem s bátorságom!
Akképp övé azóta szívem, lelkem,
hogy csak kegyének győzelmét kivánom.
Hogy tőle távol már nem élhetek,
az ő tiszta szépsége és jósága okozta,
meg piros szája, ha rámtekint mosolyogva.
A jókra, nemesekre, kedvesekre
fordult már bennem ész és szív, úgy érzem,
hogy az vinné ügyünk jó végezetre,
ha szép erényét megnyerném egészen.
Hogy kívánom e földi életet,
az ő tiszta szépsége és jósága okozta,
meg piros szája, ha rámtekint mosolyogva.
/Ford.: Keresztury Dezső/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése