2014. október 28., kedd

Weöres Sándor: Lidérc


Nefelejts-réten,
fűzfa-berekben
hajlik a lila láng,
ide-oda lebben.

Százkarú komló
nyög kusza kínban.
Puhalehü vadvizek
éjszeme villan.

Táncol a lila láng,
várja babája:
tulipiros óbor a
kocsmaszobába.

Az apád berugott,
lépcsőt vétett.
Ha hazajön, elveri
mind, akit érhet.

Didereg az utifű,
tátog az árok.
Siess ki rózsám,
megölel a párod.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5