I.
Nem vagyok jó, nem vagyok jó senkinek
Rámugatnak égiek és földiek
Táncra lábam, kutya a föld, eb az ég
Jó lennék majd, égetőn ha kellenék
Jó voltam én, jó voltam én ezelőtt
Szivárvánnyal írtam be a levegőt
Átváltozott gyászfekete szalagra
Hétrét kéne görnyedeznem alatta
Fáj a szívem, kimutatnom nem lehet
Majd meggyógyít, aki szívből megszeret
Táncra lábam, kutya a föld, eb az ég
Hadd mulatok, mikor sírnom illenék
II.
Kutya a föld, eb az ég
Sehol semmi menedék
Ne is akarj menedéket
Amíg benned zeng a lélek
Most rúgjon a sarkad szikrát
Égesd el a világ piszkát
Aki bírja, kipirosul
Még a csúf is kicsinosul
Forgasd ide, oda is
Lángoljon a szoknya is
Elköltözni csúnya volna
Deszka közé csomagolva
Mert mibennünk zeng a lélek
Minket illet ez az élet
III.
Ez a világ ellobban
Ölelj engem mégjobban
Hajamtól a sarkamig
Hajnalig, de hajnalig
Nem hajnalig, örökig
Szakadatlan örömig
IV.
Oda menjünk, ahol kellünk
Ahol nekünk öröm lennünk
Hol a csókok nem csimbókok
Nem hálóznak be a pókok
Aki minket meggyaláz
Fárassza el azt a frász
Jó habosra hajtsa meg
Talonnak se tartsa meg
Aki minket meggyaláz
Gyötörje meg azt a láz
Pokol legyen lakhelye
Égjen el a tüdeje
V.
Én is nyitok arany torkot
Mint a rigó, úgy rikoltok
Csapkodom a nyári zöldet
Átnyilalok eget, földet
Én is akit megtalálok
Pántolok rá aranypántot
Úgy szeretem, úgy szorítom
Én sohase szomorítom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése