Ha néha mégis erre járok
Halott az utca
Egy-két lámpa bús beteg fénye
Hull a sarokra
Füstös romosan roggyant tetővel
Ülnek a házak
Bennük az élet megalkuvás
És gőgös alázat
Sorsok útján már messze mentek
A víg legények
Dalos ajkukon rémülten halt el
A harci ének
Ajtók, ablakok néma sorokban
Sebzetten tárva
Én is így állok szomorú szívvel
Semmit sem várva
S hiába kérdem nem felel senki
Csak Isten tudja
Ki az igazi halottabb halott
Én vagy az utca?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése