Eltűnt a napnak fényessége,
S a bíbor, melly nyugtában ége,
Pej szűrkületre változik.
A hold kiúszik ősz egünkre,
Az éj langy álmot hint földünkre,
Melly hűs homályba zárkozik.
Jer Doris! a szomszéd erdőbe,
Hol szunnyadékony ágerdőbe
A gerlicék elültenek:
S hol csak csörgése a vizeknek
Vagy zajja zeng a zsib szeleknek,
Midőn gallyakba ötlenek.
Hadd mondja ott meg sóhajtásom,
Melly szünhetetlen lángolásom
Azóta, hogy megláttalak:
S mely tűrhetetlen csüggedéssel
Óhajtom, hogy szent esküvéssel
Örökre nőmnek valljalak.
Felelj meg egyszer hűveidnek,
Kik áldozván sok ékeidnek,
Esengve kérik szívedet!
S ha még nem tudja kétességed,
Kit boldogítson szívességed?
Javaslom, válassz engemet.
Nem nézek én a gazdagságra,
Vagy ősi fénnyel teljes ágra,
Midőn éretted esdeklek,
Nem hódol szívem friss eszednek,
Sem omladékony szépségednek:
Erkölcsöd, amit tisztelek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése