Gyönyörű
késő őszidőben
a Carszkoje Szeló-i kert,
mikor a csönd bokrot, fatörzset
már majdnem álomba ölelt:
fehér látomások eveznek
néma gyönyörben s könnyedén,
majd mozdulatlan dermedeznek
a tó homályos üvegén.
A Katalin-kastély bíborló
lépcsein alkony fénye rezg,
fátylakat hullajt rá az omló,
októbervégi kora-est.
Feketül park és tölgyeserdő...
Csillag gyúl...Itt az éjszaka...
s a múlt visszfényeként dereng s nő
égbe az arany kupola.
/Ford.: Szabó Lőrinc/
a Carszkoje Szeló-i kert,
mikor a csönd bokrot, fatörzset
már majdnem álomba ölelt:
fehér látomások eveznek
néma gyönyörben s könnyedén,
majd mozdulatlan dermedeznek
a tó homályos üvegén.
A Katalin-kastély bíborló
lépcsein alkony fénye rezg,
fátylakat hullajt rá az omló,
októbervégi kora-est.
Feketül park és tölgyeserdő...
Csillag gyúl...Itt az éjszaka...
s a múlt visszfényeként dereng s nő
égbe az arany kupola.
/Ford.: Szabó Lőrinc/

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése