Fjodor Tyutcsev: Ne mondd, hogy úgy szeret

Ne mondd, hogy úgy szeret ma is, ahogyan egykor!
S hogy becsül az a régi szív!
Óh, nem! Minden szava mögött harag remeg s forr,
a keze reszket, mégis tőrt szorít.

Sebek kínja sajog bennem, fekete méreg,
lángoló könny, fekete düh...
Nem élek: szenvedek: vagy csak általa élek:
de ez az élet - óh, be keserű!

Fukaron méri a levegőt is...Kegyetlen
ellenség nem zár így tőlünk napot...
Lélekzem még, de már szinte robban a keblem,
lélekzem még, de élni nem tudok.

/Ford.: Szabó Lőrinc/