Ha jön az élet alkonya,
a lelkünk hány szép babonát melenget...
Ragyogj, ragyogj, búcsúsugara,
esthajnala a végső szerelemnek!
Árny nő az égbolt fele-ívén
s már csak nyugaton dereng a csodás nap,
várj még, várj még, óh, esti fény,
tarts még, tarts még, édes varázslat!
Hűl bár a vér és szinte fagy,
szívemet ma is fiatalnak érzem...
Óh, végső szerelem, te vagy
örömöm és kétségbeesésem!
/Ford.: Szabó Lőrinc/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése