Pósa Lajos: A fecske

Tavaszt lehel a levegő,
Virul a rét, liget, mező.
Fecske suhan kék ég alatt,
Gyorsan, miként a gondolat.
Bejárja a derűs határt.
- Ne bántsd a kis fecskemadárt!

Egy villanás...lecsap megint...
Szárnyával a vízre legyint.
Fodros habon játékot űz,
Bólintgat rá a parti fűz,
Megfürdeti szépen magát.
- Ne bántsd a kis fecskemadárt!

Hajnal hasad: ő már dalol,
Csicsereg az eresz alól.
Fölkelti az álmosokat,
"Mit alszotok olyan sokat!"
Köszönti a kelő sugárt.
- Ne bántsd a kis fecskemadárt!

Szép az mikor leckét tanít,
Tanítja rá kis fiait:
"Repülj idébb, repülj odább!
Nézd, integet a lombos ág.
Jer kicsikém kapsz egy bogárt!"
- Ne bántsd a kis fecskemadárt!